TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK

Hóditották ez országot

Derék, lelkes, úri szittyák,

Jóttevői szegény népnek:

Iskolában így tanitják.

De nem így volt ezer évig,

Munkás embert ág is húzta,

Egy-két ezer úr kötötte

Millió jobbágyát gúzsba.

Magyarország dús ország volt,

Van termése, kincse, vadja,

De amit a bús nép szerzett,

Víg uraság zsebre rakja.

Csak a gazdag, csak a zsarnok

Élt föl minden földi jókat.

Megláncolták, butitották

A dolgozó milliókat.

Ma már a szivek bátrabbak,

Sápadtak a gyermek-orcák,

Ha összeszakad Ég és Föld,

Mégis más lesz Magyarország.

Ez az ország mindnyájunké,

Hol bilincset urak vernek:

Háborura készüljön föl

Minden sápadt munkás-gyermek.

Van e földnek áldott Napja,

Pirosító levegője,

És ha lefogja az úr-had,

Munkával elvesszük tőle.

Föl, gyermekek, tanulásra,

Háborura, egészségre.

Ti lesztek majd e rab ország

Megváltott és boldog népe.