TÖRTÉNET.

Magyarországon történt a dolog,

- Vagy ha még nem, de megtörténni fog, -

Az ellenség egy vármegyére üt,

Szörnyen pusztítva, dulva mindenütt.

A nemzetőrség számra oly keves,

És ami több, még az sem fegyveres!

Fut, őrjöng, sír az istenadta nép...

Hisz már a harmadik helység is ég!

Az alispán, a vett hirek nyomán,

Rendkívüli gyülést tart szaporán;

S most, hivatlan is, ugy tolonganak

A megyeházhoz a tanácsurak.

,Tekintetes... vagy polgártársaim!

Nagy a veszély megyénk határain,

Mihez fogjunk most? rabság vagy halál,

Mi ránk a jövő pillanatban vár!’

És a gyülés vitatkozik, zajog;

Nyelv akarmennyi, de kar nem mozog:

S egy elkiáltja magát hangosan:

Már a szomszéd helység is lángba’ van!

Egyik egyet, a másik mást akar,

S ez irtóztató rémület, zavar

Közt, mintha a mennyből húllt vón’ oda,

Vágtatva jő egy ezred katona.

S amilyen hirtelen jött a segély,

Ép oly közel van immár a veszély;

És az ezredes szóval beüzen:

Aki csak bir, fegyverre hirtelen!

És ,kardra, kardra!’ felrivalt a nép;

De egy rakás öreg úr közbeszólt:

Nem, nem! Az ezredes urhoz elébb

Küldjünk tisztelgő deputációt.