Trecento

Vörös fáklyák lobogtak,

Mint üstökösfarok

S fényes máglyák omoltak

S harsogtak harcdalok

S véres karddal robogtak

Vészes arkangyalok

S konok daccal zokogtak

Eretnek kardalok

S vetéseken tiportak

Kegyetlenül s balog

Az ércpáncélba horpadt

Érclelkű lovagok.

De jött Ferenc szelíden,

Szemében kék virág,

Lelkében boldog Isten,

Szívében új világ

És énekelt imígyen

Profán litániát:

„Szép húgaim, galambok,

Nővéreim, ti fák,

Testvéreim, ti barmok,

Legyetek jók ti hát!”