Trofeum

By Sándor Reményik

Mint indián a skalpokat,

Öreg fenyők zuzmószakállát

Én a Magánytól elragadtam.

Ez a viharvert szürke zászló

Díszíti szobám négy falát,

Fenyőgallyak között fityeg.

Ha ablakomon besüvít a szél,

Oly kísértetiesen lengeti,

Mint fenn az ormokon.

E trofeum,

Ez az én üdvöm lobogója,

És boldogabb vagyok vele,

Mint lehetett a Nagy Napoleon

Marengo minden zászlajával.