Tudom az ösvényt

Egyszer hűvös lett –

Felhők hidegednek homlokomra.

Olyan lesz a vers, mint az anya oktató, szelid szava,

mint a férfiak gondterhes elmélkedése.

A ficánkoló bárányok elcsöndesedtek,

elaludtak a sárga gyepen.

A pásztorfiúcska ijedten látja,

hogy célok után fut a föld, melyen áll.

A csillageső megszűnt.

Megkomolyodtak a csillagok.

Érzem az érést,

a megrakott törzset,

a komoly és nehéz gyümölcsöket.

Tudom az ösvényt is:

bízd rám magad és én hallgatagon vezetlek.