Tükörkép

Fut a vonat, és alszik a leány,

A függönytelen fülke ablakán

Bántón besüt, betolakszik a nap, -

Egy férfi kezében keménykalap, -

A virág-arcot ahogy védve rejti:

Ez az örök lovagi mozdulat.

Közbe kinéz, tűnik az őszi táj,

És vándorolnak gondolatai,

De karja, lankadatlan férfi-karja

Nem rest a nap-ellenzőt tartani.

Nézem - és áthat a meleg s a fény.

Ma tiszta, töretlen tükör vagyok,

Nem borzolnak idegen viharok,

Sugárzik bennem e halk tünemény.