Tükörszilánk

Esik az eső végtelenül.

A fák jajgatva fáznak.

Én megtanultam már hunyt szemekkel

Afrikába menni.

Ajtómon ki-bejárnak a percek.

Egyik egy könyvet visz el az asztalról

másik egy nevet az emlékezetemből,

a harmadik engem.

De a szívemet ittfelejtik

az esőben, az árnyban, a ködben.

S a szívem alján reszketve búvik meg

egy pici árva mosoly.