Tündér Ilonának

Hintsen utadra mindenütt a végzet

Fehér rózsákat, szép, fehér leány,

S úgy szálljon csak bú szűzi homlokodra,

Mint sugaras mezőre enyhe árny.

Legyen könnyű tánc életednek útja,

Melyet kisér üdvösség halk zenéje,

S ha menni kell - fehéren és mosolygón,

Mint hulló csillag - úgy suhanj az éjbe!

Lelkednek fényes, hófehér palástját

Ne illethesse soha céda vágy,

Csak szent fohászok érintsék szelíden,

Mint napsugár a szűz havas havát.

E dal is ily szent. Szépséged bűbáját

Titkon merengő költő szíve adja.

Örök szerelmem hervatag virágát

Tűzd mosolyogva hullámos hajadba!