TŰNŐDŐ

Mint gyerek a páncélos bogarat,

két ujjal megfogtam hóna alatt,

imígy morogván: Ez hát a vihar!...

S kapálódzott kis villámaival.

Öreg eperfa áll az út felén,

zömök, tömött, mint hős paraszti dajka.

Úrvezető vigyázz! a törzs kemény!

S óh koldus, nézd, mily lágy a gyümölcs rajta.

Kövér kazlak közt éhen sorvadok,

meg-megsimít a bú.

Fejem fölött csillagos ég ragyog,

mint töviskoszorú.

Kedvem ellen keresztény így vagyok,

míg nem lesz háború.

Ez mind csak játék. Ceruzával írom,

uraktól kapott pénzen vett papíron.

Még nem gépfegyver-züm-züm e betű.

Váj, mint a nyomor, csíp, mint a tetű.