TÜNTETÉS

Kiszaladt a vér ereinkből

S most az utcákon nyargal végig.

Ime, eljöttek a gyárkémények

Szikrát lehelő arkangyalai,

Hogy visszavívják a pokoltól

Ádámot és Évát.

Szánkból sistergő meteorok hullnak

És a rendőrök szelíd testvéreink,

Kiáltások tarka pántlikákkal

Kontyot kötnek a hajadon jövőre.

Hát hol az a tenger, amelyik

Ily kedvvel ringatna gyönyörű hajót,

Mint ez a kormos és éhes tömeg

A lelkesedés karcsú suhanását,

Hol az az évszak, amelyik

Ily remek virágot tűzne ki a földre,

Hol az az égbolt, amelyik

Ily erős karokkal ölelné a földet,

Hol az a vaskapu, mely nem olvadna széjjel

Ekkora nagyszerű hévség előtt?!

Micsoda fölséges égiháború

A külön lábak együttes dobbanása!

Ilyen pompás ütések alatt

Szénné sajtolódna erdő, mező.

Az ég ekhóját mellünk visszadobja

És minden bezárt, pókhálófödte ablak

Csörömpölve darabokra pattan.