Turáni induló

Mi vagyunk a rónán járók

Soha napján meg nem állók

Lég fiai, röpke rárók,

messze mezőn szerte szállók.

Huj, huj, huj!

Szolgánk jámbor, népünk pártos,

Széltől ellett ménünk táltos,

Varju, holló ránk kiáltoz,

Könnyü nyilunk visszaszálldos.

Huj, huj, huj!

Rabjaink a barmot hajtják,

Szolgáink a sátrat hordják,

Lányaink a hálót foldják,

Fiaink a lovat tartják.

Huj, huj, huj!

Sátrunkat csak seprűszárral,

Nem kerítjük azt mi zárral,

Mégis nyuszttal dús bazárral

vetekedünk a kazárral.

Huj, huj, huj!

Igy élünk mi, népet fosztván,

földjeinket föl nem osztván,

Széles üngünk szelet uszván

riadunk a rémes pusztán:

Huj, huj, huj!

Rátörünk az ellenségre,

ugy teszünk szert feleségre,

Ha nem lelünk ellenségre,

nézünk a csillagos égre.

Huj, huj, huj!

Sok csodát az égen látunk,

Sok arany csodát imádunk,

Kútfejeknél törvényt látunk,

Isten napja süti hátunk.

Huj, huj, huj!

Kőházakkal, vértes haddal,

mit törődünk Napnyugattal?

Zabolátlan akarattal

virradunk mi virradattal.

Huj, huj, huj!

Rajta széllel, zivatarral!

Haj szabir az onugorral,

Hajrá hét törzs hét magyarral,

Nyolcadikkal, mord kabarral!

Huj, huj, huj!