TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ

Magyar ákácnak érett táskája

Vagyok talán

S magot-hullajtó, nagy megadással

Szóródjak át víg másoknak falán:

Talán ez a sorsom?

Óh, készen vannak az ápolt kertek,

Biztos falak,

Belőlem-élők nagy légiója:

Egy éhes, ifjú, kedves csapat

Várja, hogy kidüljek.

Kis türelem még, óh, kedves utódok,

Jön a Halál.

Ezt az Urat még meg kell ám várni

Hitvány az Élet és ez a Szabály.

Sietni próbálok.

Azután mindegy, ki jöhet, jöjjön,

Mindenki más,

Vessen magvimból akár egy erdőt

Sok váró, apró, dühödt uzsorás,

De én még ma: élek.