(UDVARDIM! - NEVEMET HA TALÁN NEM VONTA HOMÁLYBA...)

Udvardim! - nevemet ha talán nem vonta homályba

Kedves lelked előtt a haladékony üdő,

Hogyha utánnam ered még egy pillantati vágyás

Benned, tán örömest olvasod e sorokat.

Melyeket, hogy csendünk bús titka örömre derűljön,

Végtére már kitanúlt utban elődbe teszek.

Tégedet, ah sokszor téged nyöge vissza keservem,

Melyet együtt békés szívvel alázni tudánk.

Gyász, unalom lengett rajtam s emlékemet ezzel

Rád függesztve gyötré vágyakodásom heve.