ÜDVÖZLÉS

Ma újfent üdvözöl szivem

A szomorúság enyhiben.

Ma száll szerelmem bronzhajadra,

Mint holdsugár pajkos patakra.

Ma bús torokbul hull a szó,

Mint holt fölött a puskaszó.

Ma nem fogynék ki én a csókbul:

Galamb szemelne friss kacsókbul.

Ma ím elődbe térdelek,

Szerelmesen köszöntelek.

De férfiságom harcra int,

Csitítom, fölpattan megint.

S oly bús szivem, hogy még megöllek.

Nem ma, ne félj, ma üdvözöllek.