Üdvözlet Tömörkénynek

Emlékek holdvilágos ablakán át

Nézem a messzi, áldott Tisza táját.

Az égi nyájak lassan elterülnek

S a holdban Dávid halkan hegedülget.

A jegenyék őrt állnak a világon

És a világ szép, csöndes magyar álom.

Mit, napi gondja közt eltörődvén,

Most álmodik bús szelíden Tömörkény.

...Még itt ülök én idegen telekben,

De a magyar nyár napja ég szememben

S nagy jegenyék zenéjét zúgja vérem

A törpe fenyvek görbe erdejében.