UGRANI MÁR: SOHA

Megállok pihegve, üzetve,

Ugrani nem fogok tüzekbe,

Ugrani már: soha már.

Megállok s úgy állok, úgy állok,

Miként a három szent királyok,

Kik Krisztustól jöttenek.

Pokoltokból semmit se hoztam.

S amim csak volt: szét-elosztoztam.

S nem kell nekem semmi sem.

Állok egy kifosztott lélekkel,

Drága, megrabolt emlékekkel,

De siváran, savanyún.

Adjatok egy jobbik világot

S akkor talán másképpen látok,

De adjatok, de hamar.

És különben mindennek vége,

Megállni: sorsom tisztessége

S ugrani már - soha már.