ÚJ DIÓ

Pince mélyén forr a must,

vígan dudorász.

Költő, fogd a kalamust,

itt az őszi láz!

Rímet tollad hegyire,

a szívedbe kést!

S nem gondolva senkire,

igyál feledést!

Kés magától vígan vág

és szalad a toll;

és szivedre sok virág

foly a csap alól.

Alma, körte sorban áll,

héja homokos.

Akit búsít a halál,

biz az nem okos.

Új dióval púposan

teli a kosár. -

Kit ébren, kit álmosan

tör meg a mozsár.

Őszi fénybe hullni jó,

hidd el ezt nekem!

Régi bánat... új dió...

Örök énekem...