Új évkor

A téli éjbe fergeteg dörömböl,

hahó, hahó, a fergeteg vagyok!

Száguldva rontok ki szoros körömből,

s szétszórom a gyöngyös, hideg fagyot.

Nehéz melegség szállt a vén világra,

mindenki félt kuckószögletbe rég.

Siessetek nagy melletek kitárva,

élvezzük a fagy vészes éjjelét!

Hadd tépje a szélvész nagy üstökünket,

hadd rázza széjjel ami szertedül,

elmúlt a tegnap, holnap lesz az ünnep,

a fergeteg járjon vadul elül.

Söpörje a pokolba régi házunk,

és döntse szét a régi ormokat.

Mi e jeges, napos honban tanyázunk,

és mindenünk az izmos gondolat.

Omoljon egybe, amit összeróttak

múlt századoknak satnya bölcsei,

s a száradott lelkű, puhult bigót had -

lelkünket is vihar söpörje ki.

És jöjjenek seregbe mind a pőrék,

a száműzött, kiátkozott nagyok,

s menjünk vihar lépéssel még előrébb -

hahó, hahó, a fergeteg vagyok!