Új imádság

Nézd én Uram, a lázas világnak

Hörgő mellében vonagló kín dúl –

Csontkezü Halál végigsimítja,

S torzzá meredten oszlásnak indul.

Kezedtől emelt roppant nagy égbolt

Hiába lövell szent, ölelő fényt:

Sóhajtoz a föld a hideg űrben

November esti zord temetőként.

Sötét ravatal, lobogó gyertya...

Hajdan édenkert, mily árva, mily bús!

Könyörülj rajtunk, gyere mihozzánk;

Életet osztó, irgalmas Krisztus!

Rád néz a halott üveges szemmel,

Érintésedet epedve várja –

Életre vár, mint temetett Lázár,

Naimi ifju, Jairusz lánya...

Gyere hát Krisztus! Könyörülj rajtunk!

Nagy, erős hangon mondd ki igédet:

A megfagyott vér pezsdüljön újra!

Haljon a Halál, éljen az Élet!