ÚJ KÍNOK

By Mihály Vörösmarty

Szinte megnyugodtak

Aggodalmaim,

S kezde már derűlni

Elborúlt szemem,

Csendesedtek hév szivemben

A bús érzetek,

S lelkemen elszúnyadoztak

Vad kétségeim.

Ekkor látom őtet

A szép megvetőt,

Tiszta kellemében

Vígan, nyájasan,

S nyomban elhágy nyúgodalmam,

Kedvem, örömem,

S százszorozva visszatérnek

Régi gondjaim.

Ó ki napjaimnak

Intézted sorát,

Ments meg e bajoktól.

Vagy vedd éltemet.

Ah ragadj el messze, messze

Túl a tengeren,

Vagy temess el kínjaimmal

Itt e szirt alá.