ÚJ KÖNYVEM FEDELÉRE

Hogy itt vannak egy könyvben, holtan,

Nyomva, befűzve, azt se tudom,

Hogy vajjon őket én daloltam?

Akárkié is lehetnének,

Olyan furcsák és távoliak:

Átok, zsoltár, panasz és ének.

Bizonyos, hogy csúfolják, félik

Ezeket a bűnös dalokat,

Kik az életet félig-élik.

Bizonyos, hogy gyönyörű volna,

Ha ezeket a fájdalmakat

Más éli és más panaszolja.

De én voltam, óh, jaj, én voltam

Szülőtök, vad, borús, új dalok

És én már régen meglakoltam.