ÚJ MARQUIS-K NYAK-TILÓJA

Talán megérte, hogy megértem

És megértem szomoru titkát:

Ember-Idő ez. Szép ezt látni,

Szépek a föltámadott szittyák,

Szépek,

Minden daliás és gyönyörű,

Csak a szegény, gőgös Hegyi Beszédet

Sajnálom és szegény magamat.

Pörzsölt virág-kerteknek alján

Fut árkán az életem vére,

Nem a mosti, de ez a vér volt

Hősi, ki indult csatatérre,

Hősi:

Más és szebb csatákról álmodott

(Legalább: istenekkel) s megelőzi

Sok hasztalan, szolga, zagyva vér.

Talán nem baj, szebb ez így végnek:

Kéjjel fölérő nagy utálat,

Sötét planéták holtas sorsa,

Szépek, akik riadtan állnak,

Szépek

S szépekkel töltött szemek,

Fogadjátok büszkén e buta véget:

Új marquis-k ezt az új nyak-tilót.