Új poétáknak adott hatalom

Minekünk nem adatott hatalom

Eltréfálkozni a sírok fölött,

S a bánatfából kivirágoztatni

Ráimádkozással az örömöt.

A bánat egyetemes és örök,

És mély, mint a világ, -

S talán nem is fontos, hogy elvegyed

Vigasztalással a föld bánatát,

Csak az, hogy együtt bánkódjál vele.

Hogy mezítelen, csupasz vállait

Irgalom-palásttal borítsad be.

Hogy zajlását álommá finomítsd,

S éjjelét csillaggal ültesd tele.

Hogy néma nyelvét beszédre megoldjad

És száraz kínját könnybe kifakaszd.

Aztán - Istenre bízzad a vigaszt.