ÚJ SIMEON.

Térdem remeg, hajam fehérlik,

Orcám redős... öreg vagyok!

S az új évet megértem ismét...

Nem vittek el bú, kor, bajok!

Az élet mintegy kérdi tőlem:

Mire vársz még? minek vagy itt?

És tol, mikép a fán letolja

Az ifju lomb a tavalyit.

Mégis, mit szivem váltig óhajt

És fennhangon kér ajakam:

Az: hogy csak éljek! kínosan bár,

Kenyér nélkül, hajléktalan;

Ha most meghalnék, el nem érve,

Mit szívem oly buzgón remélt:

Nem tartanám hosszabbnak éltem,

Mint egy kimúló kisdedét.

S mért függök e zajos világon,

Mikor csend s béke lesz amott?

Mit várhatok még életemtől?

Semmit, semmit... csak egy napot!

Melynek fényes, csábos reménye

A rég megunt földön maraszt,

S gátolja e sárház ledőltét...

Azt a napot várom, csak azt!

Szép, szép leend az! sok hasonlót

Nem szűlnek évek, századok;

Oh, hogy e fényes, e dicső nap

Mivoltáról nem szólhatok!

Pedig képét itt hordom... amint

Magát lelkembe rajzolá;

Ahogy velem volt alva s ébren,

Ahogy kisért mindenhová.

Rá gondolék magányom csendén,

S ha örvény nyilt hajóm alatt,

Rá a börtön fojtó legében,

És bujdokolva, mint a vad;

Heves csatákban azt kerestem

A por- s füstben szakadt derűn,

Hulló vérem- s muló napomra

Miatta néztem keserűn.

Sokszor véltem, hogy messze van még,

Sokszor hittem, hogy már közel!

Sugárit fellövelni láttam:

Akkor fedé sürű köd el;

Elhalványult, leszállt reményem,

S megint mosolygva tűnt elő,

Mint nyári esthajnal világa

Lassan mindig keletre jő.

Igy folyt el éltem, - s vén vagyok már

De boldogabb, mint annyi sok,

Kiknek tört hittel kelle délben

A koporsóba szállniok:

Az új évet köszöntve: lelkem

A hitnek karján ringatom,

Hogy e feltünt év rejti, hozza

Ama napot, az én napom!

Oh, akkor életem megújul!

Izmam gyors lesz, vérem meleg;

Kézen fognak, kik koszorúsan

S dalolva közben lejtenek;

Az életnek rozsdája: a gond,

Kor, kétség, bánat: egy se bánt!

E várt napon lelkem utószor

Cseng, villog fényes kard gyanánt.

S ha feltárúl az áldozóknak

Ama szent csarnok kapuja,

S megzendül a győzelmi ének:

Hallélujah! Hallélujah!

Ha tömjénem javát az oltár

Izzó tüzére hintenem:

Elég, elég lesz,...! vén szolgádat

Bocsásd el akkor, Istenem!