ÚJ SZIVADAR-KERINGŐ

By Árpád Tóth

Én vagyok a Szivadar,

Hiszen tetszik tudni,

Tudományban ki akar

Velem versenyt futni?

Aki akar, megjárja,

Tartom a rekordot,

Szivadarnak nincs párja,

Aranyérmet hordok.

Aranyérmem van nekem,

A frázis-gyártásból,

A fülem se látszik ki

A frázis-mártásból.

Frázis-mártás, drága szósz,

Boci-boci tarka,

Nesze semmi, fogd meg jól:

Itt a helyzet farka.

Itt a helyzet farka, hopp!

A kezemben tartom,

Bölcsességtől kireped

Maholnap a tarkóm,

Hogy miért van pénzválság,

Most megmagyarázom,

Csak titeket majd a görcs

Ettől ki ne rázzon!

Hát azért van pénzválság,

Boci-boci tarka,

Mivel kormányt szorongat

A Justh-pártnak marka,

Ellenben a kormánynak

Ha szépen bedülnénk,

Mostan a pénzpiacon

Szilárdabban ülnénk.

Ujjé! ugye megmondtam,

Justhék neszenektek,

Bölcs szavaim súlyától

Most már szünjetek meg,

Csodáljátok Szivadart

Mindig mozgott-izgett,

S bölcsen még ott is vakart

Ahol sohse viszket.

Önnön nagyságom előtt

Leborulok hasra,

Agyvelő van abban is,

És nem profán laska,

Agyvelő van mindenütt

A testembe tömve,

Lábszáramba, lépembe

És a - könyökömbe.

Azért vagyok ilyen bölcs,

Boci-boci tarka,

Azért van a kezemben

A helyzetnek farka,

Csűröm szegényt s csavarom,

Hogy nagyokat nyekken,

Ha közgazdász-ihlettel

A bölcsesség megken.

S tudják-e, hogy mi is lesz

Mindennek a vége?

Hát erről is referál

E közgazdász-gége.

Vége az lesz, hogy önök

Sorra megpukkadnak,

Nekem viszont a kormányok

Tán egy ordót adnak.