Új verseim elébe

Menj nélkülem hát a Városba, ó könyv,

Menj nélkülem a szürkülő vidékről,

Ha itt maradnál, mint új borban ó gyöngy,

Eltöredeznél mély keserűségtől.

Menj nélkülem, mint egykoron Ovídnak

Szomorúsága, menj zokogni, ó könyv,

Menj diadalnak, bosszulásnak, írnak,

Legyen kék tenger végre ez a sok könny,

Mely a kék ég alatt dalolva renget

Dicsőségcsillagot s csillagszerelmet.