ÚJESZTENDŐKOR

Jer, kérjünk az Egek nagy Urától annyi segédet,

Annyi erőt, hogy nyujthassuk hosszabbra hanyatló

Napjait éltünknek szép érdemek által; ezekből

Állnak az esztendők nem számból. Aki henyélve

Töltött a vétkes puhaságnak kényes ölében

Nyolcvan s több nyarat, sem jó atya, sem pedig édes

Honjának híven szolgáló gyermeke, s polgár

Társainak nem lévén díszesb jóra vezérlő

Példájok, s meghalt: kis üdőt élt, bátor ezüstös

Fővel sírjának szállott fenekére le. Sőt csak

Volt Az, nem pedig élt köztünk, mint semmi gyümölcsöt

Nem termő fa fennáll és él, mint látjuk, az erdő

Fái között, hol végre kidől, s elenyészik örökre.