ÚJÉVI VERS A VÉN HÁZALÓRÓL ÉS A FIATAL VIGÉCRŐL

Hölgyeim és uraim,

Tizenkettőt kongott az óra,

Figyeljenek most szépen, ahogy illik,

Erre az érzelmes búcsúztatóra,

Melyet mint “hősnő” most elrebegek,

Lévén az én szerepeim

A tragikus és komoly szerepek.

Jelentem hát a hölgyeknek s uraknak,

Hogy míg önök itt ölébe csücsültek

Pezsgős jókedvnek s rózsás hangulatnak,

S mulatnak,

Azalatt meghalt az öreg Náthán,

Akinek bánat-batyu volt a hátán,

Meghalt a könnyet mázoló,

Vesékbe gázoló,

Rossz portékákkal házaló

Ó esztendő,

S most új, vígabb élet kezdendő!

S hogy e vígságot stilusosan adjam,

A hősnő-jelleget, bárhogy is szeretem,

Most levetem,

És eljátszom önök előtt

Egy lengébb s vígabb szerepem

A zord jambusokat ma csípje kánya,

Ma én vagyok Szilveszter szobalánya,

S bejelentem,

Hogy most egy új vendég érkezett,

Valami víg monoplánszerkezet

Röpítette ide,

S két nagy koffer van a két kezibe,

Melyekben, mondja, jó kedvet és mámort

S más ilyen finom, kedves portékát hord.

S átnyújtotta a névjegyét,

Hogy hozzam be s mondjam meg a nevét,

Hogy ő a Boldogság és Társa-cég

Kiváló s megbízható utazója,

S a neve, mely mással össze nem tévesztendő,

A neve - Boldog Újesztendő!

Kérem, ez ifjút a kofferjével

És minden drága offertjével

Fogadják szívesen!

Úgy látszik, megbízható vigéc,

Bizalomkeltő, ahogy kinéz,

Bár még Bérczinél is sihederebb,

Jóképű s elegáns gyerek,

S mivel a rendelés máris elkezdendő,

Hát kezdem én s mondom: nos, újesztendő,

Lássuk, hogy milyen finom árut tart most,

Kérek ezennel egy forró, zúgó tapsot!