ÚJJÁSZÜLETÉS

Nem az vagyok, ki tegnap voltam;

Testem-, lelkemnek minden íze más:

Tegnap még búban haldokoltam,

Ma élve élek s kedvem óriás.

Magam mögött már összetörtem

A hidat, mely ohajtott partra vitt,

S ott hagytam némán, megbüvölten

Vak üldözőim bőszült csapatit.

Sínylődtem tegnap még a porban,

S mi más vagyok ma, életem mi más!

Tegnap még gyáva gyermek voltam,

Ma az eget ostromlom mint gigász.

Bár homály födi származásom,

Nem, nem lehet atyám, nemzőm a por!

A gonosz látszat ne alázzon,

Lelkemben egy fensőbb titok honol.

Hogy égben-e avagy pokolban

Van létem gyökere: kutassa más!

Szabad vagyok, bár szolga voltam,

Tegnap még bűnös, már ma messiás.

Szabad vagyok! A port leráztam,

Mely büszke lelkemen lomhán tapadt!

Tisztán, önzetlenül kiváltam,

Nem égtem el az élettűz alatt.

Újjá levék vérből s igéből,

S megtisztulék a szellemtűzben én,

Újjá levék szívem szivéből,

Magamban magamat fölismerém.

Újjászülettem gondolatból,

Szabaddá tőn az isten-érzelem,

Sugár vagyok az eszmenapból,

S az örök nappal egy a lényegem.

Tegnap a földnek terhe voltam,

Ma égbe visz az elragadtatás.

Tegnap még árnyak árnya voltam,

Ma a világ világa: messiás.

Ó, boldog lét, örök szabadság,

Föltámadások végtelen sora!

Lelkem a végtelen vizek ragadják,

Leszállt szivembe Éden fénykora.

Ó, jöjjetek velem repülni,

Bennem újjászületni jöjjetek!

Kik élni vágytok s üdvözülni,

Lelkembe, e templomba lépjetek!

Ó, jöjjetek be templomomba,

Tűzből s lélekből újjászüllek én,

Mert magam is újjászülettem,

Mert én vagyok a szeretet s remény!

Én vagyok a hit, én az eszme,

Én a világot nemző gondolat,

A végtelen lét tiszta telje,

Mérhetlen dús, mert végtelen szabad.

Ó, jöjjetek be templomomba,

Hogy titeket is újjászüljelek,

Megistenülve szent lakomba

Legyetek, mint a boldog Istenek!