Újvidéki emlék

A messzi árnyban kék, zöld lampiónok,

Az esti fényben hófehér ruhának

Hulláma hintáz és a kerti hársak

Ezüst feje szűz csillagokba bólong.

Mi lenn pihentünk el a nyári fűben,

A vörhenyes, dús konfetti-avarban...

Távol zenék fölsíró hangja harsan.

Én csillagot fürkészek fönn az űrben.

Egy ifjú költő egy lányt sírva csókol,

Mert mámoros a vágytól és a bortól,

Mert arany ifjúsága most ragyog.

Én régi verseket dúdolva fájón

A köpenyem a hűvös estbe tárom

És keresek egy eltűnt csillagot.