ÜLÖK AZ ASZTAL-TRÓNON

Ülök az asztal-trónon,

Én, mámor-fejedelem

S fejemet, a süllyedtet,

Följebb-följebb emelem.

Nagy szemeim tüzelnek,

Fülemben ifju dalok.

Orrom, szám, szivem töltik

Muskotályos illatok.

Boros, nagy dicsőségem

Villámlik, szinte vakít.

Kiáltok: »Hozzatok, hejh,

Egy inséges valakit.«

»Ma királyi kedvem van,

Ma az élet meghatott,

Ma sajnálok, ma szánok,

Ma szeretek, ma adok.«

S az első bús jöttmentnek

Pénzecském megcsörgetem

S királyian, vidáman

Lábai elé vetem.