Unalom

Lelkem éjén rossz malom

zakatol: az unalom.

Régi, rozzant rossz malom

és úgy hívják: unalom.

Régi, rozzant kereke

álmos is és fekete,

a garatja végtelen

s a búzája életem,

elhagyott és végtelen,

tompa-csöndes életem.

Lisztje: semmi, szárnya: éj.

csönd: zúgása, árnya: mély.

S nézem egyre - árva tiszt -

hogy szitál a lomha liszt.

Az időm azzal ölöm,

ezt a semmit őrölöm,

árva molnár, őrölöm

s lisztem nem bú, nem öröm,

színtelen köd, csunya lom,

fájó semmi: unalom.