ÜNNEP.

Fojtsátok vissza a sohajtást,

Tiltsátok a fájdalmakat;

Ünnep van a hazába’, - sírni,

Busúlni nem szabad!

Szégyen most a szerelmi bánat,

Szégyen, ki jár a temetőn:

A békén alvókat siratni,

Kiket sírjokba tőn.

A világ-ünnep örömében,

Egy két sziv búja kis dolog;

Nézzétek: a napfénybe’ még a

Könycsepp is mosolyog!

El hát, el most a fájdalommal!

Öröm kell szív- és ajkakon,

Öröm, melynek szent tárgya légyen:

Szabadság és a hon!

Ki most is mással bíbelődik,

S apróságok felett örül:

A szűkkeblűre mély gyalázat

Törölhetetlenül!

Levettük a gyászt, ünnepeljük

Az új életnek ünnepét,

Ne féljetek: e nép ruhája

Nem lesz többé setét!

Ez ünneplés szent mámorában

Engem két jó barát követ;

Ösméritek e két barátot,

A bort s az éneket?

Áldott szabadság, ének és bor

Dicsően összeilletek!

Tiétek éltem, - mind halálig,

Tüzeljetek, tüzeljetek!