Ünnepnapon

Az emberár künn küszködik, tolong,

s a ronda pénzért vásárolt mulatság

híg kéje eltorzítja lomha arcát,

kocsikra kap föl, fut, mint a bolond.

Erdőkbe bújik, mássza a hegyet,

iszik, erőlködik, fáradva izzad,

a kürt rotyog, döng és porzik a színpad,

a kába lármán dőzsöl és nevet.

Én benn ülök, a légbe bámulok,

száz kép tolong föl, én vagyok urok,

egy szent gyönyör szelíd ütembe hintáz.

Incselkedik velem kéj, félelem,

aztán lehúnyom szótlanul szemem,

s lelkembe játszik a tündéri színház.