Út a Kálváriára

Reszkető, enyhe fény sugárzik.

Egy felhő lassudan megyen.

A lélek fáj, a fény sugárzik.

Valaki ballag a hegyen,

hűs homlokáról fény sugárzik

s szemét lehúnyja: – úgy legyen!

Elszállt szerelem illatától

kövér és fűszeres a lég.

Halott szerelem illatából

soha, de sohasem elég.

Bomló szerelem illatából

sejti a szív, hogy itt a vég.

A seb szép csöndesen begyógyult,

– ó, angyalok bús, kék szeme! –

a seb már nem sajog, begyógyult,

– ó, halkan búgó, mély zene! –

a seb már régesrég begyógyult

és mintha mégis vérzene.

Valaki lépked, felfelé tart.

Bozót közt víg madársereg.

Valaki lassan felfelé tart.

Tövisről vérharmat csepeg.

Valaki fel, a csúcs felé tart,

hogy önmagát feszitse meg.