UTÓHANG CSERHALOMHOZ

Elzengette dalát a késő kor fia, rólad

Cserhalom, és az apák hírét meghozta tetődnek.

Még te soká harcolsz ezután is enyészeted ellen,

Még sokszor tavasz új díszeit elhinti meződön;

Őt hamar a sor erős vaskarja lehúzza örökre,

És benövik sírját a vad fák ágai: akkor

Még ki fog emlékezni felőle? ki tudja, hogy ott is

Megfáradt ember hamvára nehezkedik a domb?

Aki rövid pályát futván, a szárnyas idővel

Feljöve, és az eget s a földnek zsenge virágit -

Mert mi egy életidő? - megnézé, s elvesze köztök.

Nem tudják; de ne is tudják: csak az ősi dicsőség

Híre maradjon fenn, s unokánk tettekre hevűljön,

És legyen, aki szabad lélekkel zengje utánunk:

„Cserhalom! a te tetőd diadalnak büszke tetője”.