UTÁLNI S NEM TÖRŐDNI

Csak még egyet szeretnék.

Mert már sokat megláttam:

Utálni s nem törődni

Szeretném látni már magamat.

Feje van és két lába

S hirtelenül hasonló,

De tudni, hogy nem ember

És fölrúgni őket gyönyörün.

Elharapnám a nyelvem,

Ha még egyszer kimondnám,

Hogy hecces csőcselékkel

Van tán valamelyes közöm is.

Él még a harc szivemben

S vagyok a régi harcos,

De annyin elmaradtak,

Kik úgy mutatták, hogy emberek.

Hajh, ti igazi harcok,

Szent harcai Istennek,

Istenülő embernek,

Be megcsufolt az utált tömeg.