Útban a rendeltetés felé

Ropogó papírra

szép és egészséges dolgokat írni! –

Ó, mert ez az én hivatásom!

Egész éjszaka hullott a hó.

Most kéken csillog és frissen muzsikál mindenütt.

A fákról hócsomó hull rám, jó csomó,

amint fütyörészve megyek előre fekete kabátommal,

feketén a fehérben, mint a mozdony,

vidáman, győzelmesen, mint akit semmi

meg nem állíthat rendeltetése útján.

Szeretnék hó lenni, mely ezüsten csillog

és frissen ropog mindenütt.

Szeretnék recsegő, fényes csizma lenni, mely beletipor a hóba.

Szeretnék meghullott fekete fa lenni,

mely megrázkódik huncutul s az iskoláslányok

nyakába, kebelébe havat dobál.

Szeretnék a téli reggel szürke szeme lenni,

mely tágranyílik, lát és mindennek örül.

Drága testvérem te, aki rosszul aludtál az éjjel

s most álmosan nyitod ki ablakodat!

Érzed-e a hó szagát, a friss telet,

a kis szelet, mely hajadba borzol,

a tüdődbe lehelő levegőt, mely éleszt?

Én vagyok az s az én költeményem.

Rád gondolok, barátom,

míg megyek vidáman és győzelmesen fűtött szobám felé,

rendeltetésem felé:

Ropogó, tiszta papírra

szép és egészséges dolgokat írni.