UTCAI HÁRS.

Beszorítva az aspháltba,

Sindevész a szegény hársfa

A kék égből keveset lát,

Harmat helyett port nyel,

Hervadozó lombja között

Bánatos sohaj kel.

Oh ha kinn az erdőn volna,

Oh ha rajt’ madár dalolna,

Oh ha játsznék a szellőkkel

S patak tükrét nézné

Egy rövid nap virulóvá,

Boldoggá ígézné!

Szegény hárs, e nagy városban,

Vigasztalódj’, sok társad van.

Sok ember él úgy itt, mint te:

Vágy és küzd hiába,

S tört reménnyel, megtört szívvel

Roskadoz sirjába.