Utolsó imádság

Jó Jézusom, ki bús gyermekkoromban

Gyakran szálltál szívembe, merre mentél,

Hogy nem lelek e szörnyű fájdalomban

Egyebet a meddő, mély gyötrelemnél?

Hisz a világnak minden tájain

Most Téged várnak és Benned remélnek,

A csodálatos földi születésnek

Meleg és fénylő ünnepnapjain.

S ha egyszer mégis a vén, nagy gyereknek

Szívébe szállnál újra, égi gyermek,

De nem vagyok én méltó erre, nem.

Legyen mindenki boldog, aki él itt

S halálra fáradt lelkem szenvedésit

Írd mind az ő javukra, Istenem!