Utolsó vágy

Ha majd értem jön a halál

(Akármikor, készen talál),

És nem lesz, a ki megsirat:

Attól e szív meg nem riad.

Nem kell se könny, se koszorú:

A sír lakója nem hiú.

Hol csak bogáncs, gyom, tüske nő,

Az árok is jó pihenő.

És hogyha majd haló porom

Távol jövőben egykoron

Képezni fogja föld mezét

S kél-száll a légben szerteszét:

Hadd légyen útszélen helye,

Koldús sarúját lepje be;

Csak legalább melyet takar,

Legyen minden kis rög magyar.

S hol most kelettől nyúgatig

Testvérietlen nép lakik;

Egy nyelvet értsenek csupán:

Szép nyelvedet, magyar hazám!