ÚTON

Ó, reggel! robbanó élet!

A friss szél arcomba vág,

Vállal feszülnek a szélnek,

És sikonganak a fák,

Ráintenek vonatomra,

Zöld zászlajuk zúgva forog,

Mehet! - zengik vihorászva,

Mehetnek a víg utasok!

Most egy nagy kortyot a szélből!

Ó, vad szél, drága konyak!

Köszöntlek, tavaszi erdő,

Köszöntlek, tavaszi nap!

Most minden sikerül majd,

Nem is a vonat röpít,

Százezer angyalerővel

Visz a gyógyult gyermeki hit!

Hazugság minden bánat,

Sohse voltam bús, se beteg,

Tárt karral a boldogság vár,

Ahová most sietek.

Örömök karikagyürűje

A körülarany horizont,

És megvakul a napban

A hunyori szemü gond.

Édes fájással pattog

Körül az egész világ,

A szívek, az anyaméhek,

Sok rügyező ifjuság;

Egy eke új vasa lobban

A napban, toronyiránt,

Hurrá, paraszti ruhában

Az Úristen ott maga szánt.

Mire leszáll a boldog este,

És csöndben megérkezem,

Elmaradt száz határtól

Lesz napfényes a szivem.

Víg villany gyúl a szobában,

Vagy szivemből csap ki a fény?

És alvó kicsi lányom

Felkacag álma ölén.