Útrakészen

Beszélgetünk tréfásan és merengve

mi, útra készülő, bús vándorok.

Tíz évre, tíz év mulva... járja egyre

s szemünkbe titkos fájdalom lobog.

Beszélgetünk és olykor meg-megállunk...

Ledőlnek-e a szűz, fehér falak?

Férjhez megy-e akkorra „ideál”-unk?...

Meglát-e majd a sok ősz, agg alak?...

A nyári éj sötét, meleg, sohajtó.

Olyakor kinyílik csendesen az ajtó,

s ezüst tálcán bort ad fel a cseléd.

A ház pihen... A mécs virraszt maga.

Mind hallgatunk és hullong szerteszét

a cigaretták hulló csillaga.