Üzenet a palackban

. . . . . . . . “az ujjam

gémberedett. Bal kézzel, ezt. A jobbal

tartom a kormányt. Nagyon csikorog

A szárnyakról vastag jégcsapok. A

motor, nem tudom, bírja-e? Furcsán

horkol, itt bent. Szörnyű hideg.

Nem tudom, milyen magasan lehetek

(Vagy mélyen? Vagy messze?...)

Közel, távol üres. Minden

mérőeszközöm befagyott. Az a Lessing-féle

súlymérő, meg az akadémi finom szerkezet,

Meg a Marinetti-inga. Gondolom

mégis magasan, mert a pingvinek

nem kapják fejüket fel, ahogy ferdén

sivít, hasítja a csilingelő északi fényt

fölöttük légcsavarom. Már nem hallanak. Itt

nincs jel. Lent valami sziklavidék. Új Föld?

Ismeretlen? Leírták? Kicsoda? Talán

Scott? Strindberg? Byron, Leopardi?

Nem tudom. Bevallom

nem is érdekel. Fázom, keserű,

Szörnyű keserű ennek a híg levegőnek az íze -

Lehet, hogy az orrom vére eredt el.

Éhes vagyok... Kétszersültem kifogyott

Valami ismeretlen csillag hunyorít

Amerre pislogok éppen. A fókaszelet

Megromlott. Mi lehet az a csillag?

Talán már... onnan túlról? Brr... Hányadika lehet?

Szerda? Csütörtök? Vagy Szilveszter? A tűzhely

körül ki melegszik most, testvérkék

Éneklő madarak

Érzelmecskék féltett tűzhelye mellett

Madártestvérek, az emberszív

Őserdeje mélyén... Halló! Halló! senki se hallja

Kivert varjú-társát, engemet, itt? Az imént

zörrent valami rádióm rozsdás idegén... Hallom

D. kolléga szép jelzőt talált a Banal-kikötőben,

C. meg új szóvirágot fedezett fel

Két rím között, a Szerelem-szorosban

Jelenti a Társaság. Gratulálok!

Majd... elmondom... amit...

majd, ha leszállok, hazaérek...

amit itt... éreztem... csak akkor

mondhatja el... ha kikerül... az utazó...

De kikerül-é?

Most ezt a pár kusza sort

bedugaszolom az üres borospalackba

s a palackot lehajítom. Kockavetés!

Tetves gyöngyhalász, ha találja, dobja szemétre törtívű kagylót,

de betütlátó tengerész kezébe ha kerül

ím általa üzenem:

Itt vagyok, az Elhagyatottság Harmincadik

Szélességi, a Szégyen

Századik Hosszúsági

S a fogatösszeszorító Dac

Végső Magassági Fokán, valahol messze vidéken

És kíváncsi vagyok, lehet-e még jutni előbbre.”