ÜZENET KÖLTŐCSKE MIHÁLYNAK

Midőn orcáink ragyogni fájnak

S szégyeljük már önnön-sugarunk:

Jönnek a vén orcátlanok.

Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.

Szegény, kicsi, megvadított ember,

Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,

Milyen nagyon szomoru lény

Evvel a bús szívvel, félelemmel.

Hogy irigylem az ifju merőket,

A győzelem víg gyermekeit

Kiknek gáncsot íly ellen ád,

Fiaimat, az új verselőket.

Föl, föl, fiúk, hóditóan szállnak

A ti bátor, új dalaitok.

Ti már ne is üzenjetek

Szegény, öreg Költőcske Mihálynak.