Üzenet Szegednek

Nemes szülőm, te boldog és te büszke,

Megérzed-e, ha lángod gyúlni kezd,

Hogy egy szülötted, fényed árva üszke,

A távol tájon most feléd siet

S a vágyó álmok táltosán dalolva,

A tiszamenti fák között halad,

Ó érzed-e, hogy várja őt a róna,

A te borús és bolygó fiadat?

Ó érzed-e, mint gyúl ki messze vágya,

Feléd, hozzád a lomha ködön által

És mint üzen az őszi holdsugárral,

Mint fogy reménye, mint a hold világa

S idegen rögre fázón mint borul,

Míg egyszer az föléje domborul?