V. A réteken járok dalolva

A réteken járok dalolva

S mezei virágot szedek,

Sietve szállnék karjaidba,

És oda adnám mind neked!

Neved’ az erdőbe kiáltom,

Hanem a viszhang nem felel.

Vagy én nem hallom csak? Szivemben

Minden dalol, zeng, énekel.

Valami úgy ragad magával!

Futok, és nem birok vele;

S a lég, a láthatár, az erdő

Mind boldogsággal van tele.

És dalom egyre hangosabb lesz

Szivem csordultig telve van...

Elrejtem arczomat a fűbe

S zokogni kezdek hangosan.