V. Lelkedbe ádáz végzeted

Lelkedbe ádáz végzeted,

Rút szégyenfoltot égetett.

Hiába élsz, virulsz, mosolygasz:

A nagy világon nincs helyed.

Légy czéda, kéjsovár, ledér;

Légy szűzi, tiszta: egyet ér.

Imád, átkod nem érdekel mást

S csak kicsufolnak könnyedén;

Nincsen remény, nincs irgalom.

Nem kérdi a világ, vajon

Selyemben halsz-e meg vagy éhen,

Átokkal hervadt ajkadon?

Légy vidám vagy kétségb’sett:

Pokolban élni végzeted.

Zárdába, vagy kórházba menni:

Egyforma vétek s bú neked!