V. P. KISASSZONYNAK

Szereted-e jó szüléidet

És barátid és testvéridet?

Szereted-e forrón jegyesed?

Szeretnek-e ők is tégedet?

S boldogok-e ifju napjaid,

Elméd gondolatja s álmaid?

S a remény nem biztos kincs-e már,

Mely szivedben megváltóra vár?

Aki nézi nyájas arcaid

És szemeid, hol üdvvé lőn a hit,

Megtalálja, amit kérdezett:

Rajtok él a legszebb felelet.

Úgy szeretsz, hogy boldoggá tehess,

S vagy szeretve, hogy boldog lehess:

Két szerencse, milyet sors nem ád,

Ten szived mennyéből szálla rád.

S volna bár oly dúsan örömem,

Mint e szót alig hogy ismerem,

Örömidhez mit sem adhatok:

Érzeményid olyan boldogok.

Jókivánat, ami még maradt:

Evvel tisztelem meg nászodat:

Élj soká és meg ne éld soha,

Hogy szerencséd hozzád mostoha.