V. [REGGEL VAN...]

Reggel van.

Most minden ház terített fehér asztal,

üdén kacagnak a hálószobák.

A lomha párnák ráncait a lányok

királyfiakkal teliálmodák.

A színes szőnyegen mezítlen lábak,

lecsúszva batisztholmik, mint a hó,

S a frissen ébredt emberek szivébe

belézümmög a kedves kandalló.

A tiszta fehérbóbitás cseléd

dalol s asztalt terít a nagy szobában.

Ezüstcsészék és apró kanalak

állnak sorba piros keze nyomában.

Párolgó kávék és kövér tejek

himbálóznak az ajkak bágyadt szélén. -

Ó, istenem, most reggel van megint,

csak én állok az éjszakában. Én... én...